Parti András

Technikai KO. a Maraton Bajnokságon...

  2013. 07. 08. 
Index kép

Sziasztok!
Tegnap lezajlott a Duna Maraton, ami egyben az Országos Bajnokság is volt ebben a számban. Bíztam a jó formában, jól is alakult minden, de a technika, illetve a sors nem úgy akarta. Egy számomra és mások számára is teljesen új probléma kényszerített a verseny feladására (legalábbis manapság)...

Legutóbb 2010-ben indultam maraton versenyen, de magabiztos voltam, mert voltak azért hosszabb edzéseim is. Bíztam benne, hogy nem fog gondot okozni a 95 kilométeres táv…

A verseny eleje teljesen jól alakult. A csapatból Csielka Márkot előreküldtük az első hegyen, hogy kicsit szelektálódjunk, illetve ne nekünk kelljen vinni a tempót. Ennek ellenére nem mentünk túl nagy tempót, illetve kevesen akartak vállalkozni. Amikor Márkot utolértük, igyekezetem az első 3-ban helyezkedni, ha bárki támad, akkor tudjak reagálni. Úgy 15. km környékén egy rövid meredekebb emelkedőn előre kerültem, ahol felmentem saját tempóban, ami után csodálkoztam, hogy le is szakadt mindenki. Gondoltam még mindenki spórol, én is azt akartam, de ha már így alakult, nem vártam, hanem tempóztam kicsit, de nem túlságosan, csak had dolgozzanak mögöttem. Az első frissítőnél felért rám Buruczki Szilárd, illetve Juhász Zsolti, a többiek kicsit le voltak maradva. Ezt jónak gondoltam, mivel Zsoltival ketten voltunk a csapatból, vittem is kicsit a tempót, de éreztem, hogy jobban haladnék egyedül. Megint megnyomtam egy meredekebb emelkedőt, ami után egyedül maradtam megint az élen. Zsolti nyilván nem segített be a vezetésbe, így szépen el is tudtam távolodni elég gyorsan. Majd ráálltam egy biztonságos, de haladós tempóra, hogy maradjon a végére is. Minden jól is alakult, a két Dobogókő között volt egy kis holtpontom és estem is egy kisebbet, de ennek ellenére nem láttam senkit a közelemben. A második dobogókői mászás után ismét magamra találtam, jól haladtam, egészen a 67. kilométerig, ahol a frissítőzónába érve lassítottam, hogy felvegyem a kulacsomat, de éreztem, hogy kicsit bukik előre a kormány, annyira kotyog a kormánycsapágy… Gyorsan húztunk is rajta, de akkor meg nem forgott, kicsit lazítottunk, akkor meg szét akart esni… Ekkor szétszedtük az egészet, egyből látszódott, hogy valami nem stimmel, gyakorlatilag nem volt meg a felső ipari csapágy. Golyók nem voltak a felső csapágyban, így teljesen szétesett. Erre nem voltunk felkészülve, nem volt nálunk alkatrész. Próbáltunk egy másik bringából kiszedni csapágyat, de pont nem volt jó bele. Láttam, hogy itt a verseny vége… Nem volt mit tenni…

Viszont a csapatnak így is nagyon jól alakultak a dolgok! Juhász Zsolti, megvédte a bajnoki címét, amit nagyon megérdemelt, tudom, hogy sokat dolgozik az ügyön, jó helyre került a trikolor mez! A Magyar Bajnoki dobogó Szatmáry Andrissal és Vígh Zolival lett teljes szóval a csapat szinte a maximumot hozta! Még annyi öröm ért, hogy az öcsém, Olcsi ezüstérmes lett a junioroknál, csak én betliztem ma, de idén még nem volt komoly technikai gondom, szóval benne volt már a levegőben valami… J

Köszönöm mindenkinek a segítséget, ez most nem jött össze! Azonban ez „csak egy extra” lett volna, mivel az XCO bajnoki cím sokkal fontosabb nekem, amit viszont két hét múlva, Sopronban kell megvédenem!

Legközelebb ezzel jelentkezek!

 

Andris

Címkék:
maraton
 
 
 
 
© 2011 Created by Bob