Parti András

Dobogón a horvát C1-esen!

  2013. 04. 29. 
Index kép

Sziasztok!
Az utóbbi két hét sem telt eseménytelenül… Kőkemény edzésekkel folytattam a felkészülést, majd a hétvégén ismét egy verseny volt a soron Horvátországban, ami már sokkal jobban sikerült, mint a múltkori. Dobogóra állhattam. Ezt már visszatérésnek nevezem!

Az előző verseny óta is a kemény edzéseké volt a főszerep, István jól megdolgoztatott, de pont optimális szinten, tehát ki tudtam pihenni magam és minden edzést full gázzal tudtam megcsinálni. Ismét a watt rekordjaim közelébe kerültem (amiket remélhetőleg hamarosan meg is döntök)… Már sokkal optimistábban kezdtem összepakolni pénteken, hogy másnap mindenre felkészülten indulhassak neki ismét Horvátországnak, - ezúttal Vodice városának - hogy egy C1-es versenyen induljak, illetve induljunk a csapattal!

Az időjárást ugyan megnéztem előre, elszórt záporokat ugyan jósoltak, de nem egész napos, szakadó esőt, merthogy az fogadott minket, ami eléggé meglepett. 600 kilométert kellett délre utazni, a tengerhez, hogy esőben és 15 fokban bringázhassunk… J

A pályajárást így esőben abszolváltuk, de nekem ez nem volt elég, sikerült közben letörnöm a hátsó váltómat… De olyan módon, hogy elszakadt a láncom (illetve, nem tudom melyik váltotta ki melyiket) és a bowdenezést is sikerült legyaláznom. Őszintén megmondom, kissé felkészületlen voltam, mivel nem volt nálam, se másik váltóbowden, se bowdenház, se hátsóváltó, se lánc (megtanultam a leckét). Szerencsére csak a váltófül tört le és a hátsóváltó nem sérült annyira, hogy nem működött volna. Illetve Valter Tibi, a kísérőnk bringáját megbontva, sikerült megoldani a bowdenezést, illetve a lánccserét. Mindenestre elment vele néhány óra, és csak a verseny reggelére sikerült véglegesíteni a bringát…

Kicsit féltem, hogy hatással lesz rám ez a hercehurca, de meglepő módon egész jól éreztem magam, és még egy kis átmozgatás is belefért reggel, ami teljesen rendbe rakta a lábaimat…

A 3-as rajtszámot kaptam, rajtunk kívül még 6 ország képviselte magát a versenyen, de tudtam, hogy leginkább a lengyelekkel kell számolni. Ez be is jött! Aránylag jól elrajtoltam, bár az első emelkedőig, picit visszacsúsztam, de aztán még fel tudtam érni, az első négyesre, amiben Juhász Zsolti is ott volt. Majd elkezdődött a szelektáció. Csak a lengyelek és mi voltunk ebben a bolyban, majd az egyikőjük meg tudott lépni. Mi Zsoltival, végül egy másik lengyel versenyzővel lettünk a hármas üldözőboly, csak a lengyel versenyző, próbálta kissé lassítani a tempót ahol tudta, hogy a csapattársa (és testvére) jobban elléphessen. Ezt kissé megelégeltem, megpróbáltam ellépni, mondtam is Zsoltinak, hogy próbáljuk meg „kirakani” a srácot, de Zsolti most nem volt 100%-os mivel a hét elején egy vírussal bajlódott és még nem heverte ki teljesen. Megindultam, de sajnos Zsolti szakadt le elsőnek, azért tovább próbálkoztam és sikerült is kicsit leszakítanom az „utánfutómat”, de később visszaért rám, én meg épp kissé meg voltam fáradva. Visszatámadott, amit csak egy darabig bírtam tartani, majd az utolsó előtti körben megadtam magam, innen a harmadik helyen mentem a célig, hiába közeledtem néha kicsit, a végén már inkább a biztonságra mentem, mivel igen könnyen le lehetett defektelni.

A dobogó harmadik fokára simán beértem, ami nem is olyan rossz, főleg mivel előző nap, még az is megfordult a felemben, hogy lehet, rajthoz se tudok állni… Plusz ez még csak a 2. versenyem, de most már éreztem végre az erőt!

Zsolti még így is be tudott jönni 5.-nek, ami szintén jó így betegség után, de Szatmáry Andris is tudott még pontot szerezni a 11. helyen!

Most néhány nap edzés, majd a vasárnap Graz-ban állunk rajthoz, ismét egy C1-es versenyen, ide akár szurkolni is megéri kinézni, akinek kedve van! J

Címkék:
c1
Kapcsolódó galériák: Vodice C1 - 2013-04-29
 
 
 
 
© 2011 Created by Bob