Parti András

Elátkozott március...

  2013. 03. 23. 
Index kép

Sziasztok!
Az utóbbi időszakom nem volt eseménytelen… Sok minden történt, két héten belül kétszer is szerepeltem az RTL híradóban, de sajnos egyszer se pozitív dologgal. A legtöbben azt hiszem hallottatok mindkét esetről, de sajnos nem hagyhatom ki egyiket se a naplómból, mert eléggé meghatározták az utóbbi heteimet…

Kezdem időrendben. A Kanári szigeteki edzőtábor után, az itthon töltött 9 nap alatt azt hittem, majd kipihenem magam, és frissen utazok Hvar-ra, de nem így lett, ugyanis két nappal az utazás előtt történt az a bizonyos „vascsöves eset”. Röviden, a Soroksári úton kerültem összetűzésbe egy kisbusznyi munkással, akik leszorítottak, majd vascsővel kergettek meg… Az esetet megúsztam egy kis ijedtséggel, de mikor hazajöttem, mérges voltam és úgy gondoltam, megosztom ezt másokkal is a Facebook-on, hogy más is okulhasson az estemből és eléggé fel is voltam háborodva… Na innen elkezdett önálló életet élni a sztori, kikerült a médiába, majd másnap már az RTL híradótól kerestek. Erre nem gondoltam, hogy csak megosztom az esetemet és ez lesz belőle… Na, mindegy úgy gondoltam, hogy már csak a figyelem felhívás miatt is elmegyek mindenhová, ahova hívnak az ügyben, még ha másnap már utazok is az edzőtáborba. Jobb, ha mindenki tudja, mennyire ki vagyunk szolgáltatva az autósoknak.

Hulla fáradt is voltam mikor indultunk az edzőtáborba a csapattal, az utóbbi két nap eseményeitől, de ez még nem volt elég… A buszunkban tönkrement odafelé menet a generátor, így kb. 50 km megtétele után vissza kellett fordulnunk Pilisvörösvárra, ahol megcsinálták a buszt. Addig Bogár Gabiék-nál töltöttük az időt. Délután kettő körül elkészült a busz, csak az volt a kérdés elérjük-e valamelyik kompot Hvar-ra. Végül elértük a messzebbi átkelőt, de így is csak éjszaka érkeztünk meg. Az amúgy is hulla fáradt állapotomra ez csak rátett egy lapáttal… Csupa rossz előjel volt!

Szöllőssy István, az edzőm, pedig gyorsan át is írta a tervemet, mivel eredetileg az első napon egy FTP teszt várt volna rám, így eltoltuk egy nappal. Na, még ekkor se repültek a lábaim, illetve nagyon nem, de már ezelőtt is elhalasztottam egy tesztet, szóval muszáj volt megcsinálnom... Fogat csikorgatva megcsináltam, de még a hegy is kicsit rövid volt a 20 perc max menéshez, így a vége már nem emelkedett, néhány watt maradt is a dologban.

A későbbi napokban se sikerült kipihennem magam, legalább egy hétig elég rosszak voltak a lábaim. Minden edzést megcsináltam, ahogy kell, de nem volt egy percre se olyan élménybringázás… Csak mentem, mert menni kell…

Nem szokott ilyen lenni, már hozzá vagyok szokva, hogy sokat vagyok távol otthonról, de most nem sok kedvem volt ott lenni, még ha itt jobb is az idő, mert ugyebár itthon katasztrófa helyzet volt.

A tábor utolsó előtti napján már „vágtam a centit”. Én külön edzettem a többiektől, megcsináltam a résztávjaimat, ahol a többiek is épp azt csinálták, majd mentem egy hvari kört (kb. 35-40 km.), majd ugyanott gurultam le ahol résztávoztunk. Az egyik kanyarban, egyszer csak megláttam, hogy a szalagkorlátnak van támasztva két bringa, illetve a földön van egy bukó. Már ekkor összeszorult a gyomrom, mert tudtam, hogy a bukót nem szoktuk levenni, még. ha meg is állunk valamiért… Egy tizedmásodperccel később megláttam az autót is, aminek csúnyán be volt szakadva a szélvédője, majd Zsoltit és Andrist is, illetve a rendőrautót. Tudtam, hogy baj van… Elmesélték a srácok, hogy mi történt, de ekkor Gábor már nem volt ott, elvitték helikopterrel Split-be, mert a szigeten nem tudták volna megfelelően ellátni, Márk pedig elkísérte.

Csak az volt a gond, hogy nem volt náluk telefon, illetve a Gáboré összetört a balesetben, így nem tudtunk kommunikálni. A másik gond az volt, hogy a szigetről nem megy túl gyakran komp… Végül, nagy nehezen kiderült, hogy Gábor stabil állapotban van, nincs életveszélyben. Ettől kicsit megnyugodtunk… Az esti komppal Márk is visszajött, majd a „kupaktanács” megszülte, hogy egy nappal korábban, másnap hazamegyünk. Éjszaka pakolás, két óra alvás, majd hajnalban kivittem Márkot, illetve Víg Zolit a komphoz, hogy ők előre kimenjenek a kórházba. Nekünk még vissza kellett szerezni Gábor személyijét, mert azt elvették a rendőrök. Abba bíztunk, meg tudjuk szerezni időben és elérjük a 11:30-as kompot, de nem így lett, csak 2 után adták ki, így maradt az esti komp (17:30). Ekkor már tudtuk, hogy Gábort is hazaszállítják még aznap mentővel és hogy, lapockája illetve a bokája tört el, plusz agyrázkódás… De még ez is mázli, rosszabb is lehetett volna.

Két óra alvás után tudtam, hogy kemény út vár ránk, de vállaltam a vezetést, amíg bírom, néhány cappuccino társaságában. Persze az út is úgy folytatódott, ahogy kell, szakadó esőben szinte végig, néha ködben, autópályáról leterelés, hegyi szerpentinezés, csak hogy mielőbb hazaérjünk... Azért hazaértünk hajnali 4 körül, nagyon rég volt ilyen jó érzés itthon lenni, és végre lepihenni…

Az utóbbi időszak, úgy ahogy volt el volt átkozva, sok volt a negatív előjel és a Gábor esete feltette az Í-re a pontot, sajnos. Egy pozitívumot tudok megjegyezni, hogy a csapat jól vizsgázott összetartásból!

Most maradunk itthon egy darabig, legközelebb már csupa jó hírrel szeretnék jelentkezni!

 

Ui: Gábor! Gyógyulj, gyógyulj, gyógyulj! Várunk a pályán! J

Címkék:
Edzőtábor
 
 
 
 
© 2011 Created by Bob