Parti András

Go Rio!

  2016. 06. 09. 
Index kép

Sziasztok!
Így az olimpia kapcsán sok dolog kering a fejemben, úgy érzem, azért tartozom néhány sorral ennek kapcsán. Igaz, most már a harmadik olimpiámra készülök, de még mindig napokig tart, mire leesik egyáltalán, hogy teljesülni látszik egy álom… :)

Kezdem a legfontosabbal, hogy megköszönöm Juhász Zsoltinak, illetve Vigh Zolinak, azt a sok munkát, amit beleraktak az utóbbi két évben, hogy az ország kvótát szerezzen. De sajnos csak egy kvótánk van, így a válogatóversenyek eredménye alapján, nekem kell képviselnem az országot és persze őket! 
Mindemellett a csapatom, a Waberer’s Evopro MTB Team (SVS) munkája, is kiemelendő, teljesen egyértelmű, hogy a csapat összefogásunk nélkül, nem szereztünk volna indulási jogot Rióban.
Az edzőmet, Szöllőssy Istvánt is óriási köszönet illeti, mindig segített, hogy kimásszak a gödörből, illetve újabb és újabb módszereket talál ki, hogy tudjak fejlődni, még ilyen öregen is…  Edzőileg és emberileg is rengeteget tett értem, azt hiszem nála jobb edzőm nem is lehetne.  Itt érdemel még említést Klopfer Csabi munkája, aki a mentális felkészítésemben segít, sajnos adtam is neki munkát az utóbbi két évben és nem csak a sport területén…
Viszont a családomnak és a barátaimnak tartozok az egyik legnagyobb köszönettel, ők mindig mellettem voltak, amikor nehéz időket éltem. Elviselték a hülyeségeimet, ha stresszes voltam, meg persze máskor is.
Ezt van aki tudja, van aki nem, de az utóbbi bő egy évben, édesanyám komolyabb egészségügyi problémákkal küzdött, de még így is az neki a legfontosabb, hogy elérjem az álmaimat. Az ősszel, mikor kórházban volt, megígértem neki, hogy mindent meg fogok tenni az olimpiáért, hogy láthasson Rióban versenyezni, csak gyógyuljon meg. Még nem vagyunk túl mindenen, de ez sokszor erőt adott, pedig az élet megpróbált párszor a földre küldeni az idén is… Az utóbbi két évben, annyi minden történt velem magánéleti fronton, mit az egész korábbi életemben. Most ezt nem is részletezném, de a hullámzó teljesítményem is leginkább ezeknek a dolgoknak volt betudható. Tavaly még össze is törtem magam, ami kivont 5 hétre a versenyzésből. Szóval a padlóról felkelésben lassan már egész jó leszek, pedig párszor nagyon úgy tűnt, hogy az álom elúszik. De családom (Anyum és a „kisöcsém”, Olcsi, vagy ismertebb nevén Csimpi  ) és a barátaim, mindig mellettem álltak segített talpra állni.
Ezen túl persze minden támogatónak, aki szurkol nekem, vagy bármit is hozzátett valaha a teljesítményemhez, köszönettel tartozok! Nem is merek különösebb felsorolásba belemenni, nehogy kihagyjak valakit.  Sok jó ember vesz körül, ezen múlik minden és persze a szurkolók biztatása talán a legnagyobb motiváció! Köszönöm azt a sok gratulációt is, amit az utóbbi időben kaptam!
Hátra dőlni nem lehet, most kezdődhet a kemény munka!
Címkék:
Olimpia
 
 
 
 
© 2011 Created by Bob