Parti András

Négy világkupa története, azaz 3x lent, de a végén ismét fent!

  2014. 09. 12. 
Index kép

Sziasztok!
Már jó régen jelentkeztem, pedig többször is nekiálltam naplót írni, de soha nem jutottam a végére. Ez jól jellemezte a mentális állapotomat, de most a világbajnoksággal azt hiszem sikerült pontot tennem ennek a nehéz időszaknak a végre, még ha nem is eget rengető eredményt értem el…

Szóval egy komolyabb mélyrepülésen vagyok túl, aminek leginkább mentális, eredendően magánéleti problémák voltak az okozói. Most ebbe nem szeretnék belemenni, de kissé át kellett gondolnom az életemet…

Legutóbb még az OB körül jelentkeztem, azóta volt egy tengerentúli kiruccanás, két VK-val, plusz egy világkupa Franciaországban és egy világbajnokság Norvégiában. Kanadában egy eséssel kezdtem, amit a bordám bánt, sajnos már ez is kissé visszavetett, tulajdonképpen volt pár nap, amikor abban sem voltam biztos, hogy rajthoz tudok állni. Végül ott voltam a rajtnál és a bordasérülésem, már nem is igazán hátráltatott (biztos az adrenalin is segített), meg ha nem is mentem jót, de pár pontot sikerült szereznem, az 57. helyen végeztem. Egy héttel később az USA-ban, várt a következő VK, amit nem is részleteznék, itt már voltak gondjaim, befejezni se tudtam a versenyt. Fejben nagyon nem ott voltam, ami egy ilyen versenyen nem fér bele… Viszont Juhász Zsolti védte a becsületünket, a 47. helyen végzett!

Két héttel később következett Franciaországban, Meribelben, az utolsó világkupa. Itt már nagyon komolyan rá volt ülve a teljesítményemre az utóbbi időszak problémái… Sajnos itt történt egy borzasztó baleset is, ami mindenkit sokkol, mivel a Focus csapat versenyzője, Benkó Barbi csapattársa, a holland Annefleur Kalvenhaar életét veszítette a pályán. Mindenkit sokkolt a hír.

De a cirkusznak mennie kellett tovább, mindenkinek ragasztottak egy virágot a rajtszámára, ami eléggé szívbemarkoló volt… Valamint a rajtnál egy perces néma csenddel adóztunk az emlékének. Nem egy átlagos hangulatú rajt volt…

Ennek ellenére magamhoz képest jó rajtot fogtam, de nem sokáig tudtam haladni, a lábaim mintha ólomcsizmában lettek volna, képtelen voltam azon a szinten haladni, ahogy kéne… Mentálisan nagyon nem voltam ott, végül a 65. helyen végeztem, egy kör hátrányban, viszont Zsolti nagyon jót ment, a 38. helyen végzet! Nekem ez volt mentálisan a legmélyebb pont, a versenyt is csak azért fejeztem be, mert szűk két hét volt a VB-ig… Még az is megfordult a fejemben, hogy ki kéne hagynom a világbajnokságot, mert úgy éreztem, hogy csak „égetni” tudom majd magam…

Innen hazatérve, egyből a segítségemre sietett Klopfer Csaba, a Sportlabor pszichológusa, aki rengeteget segített abban, hogy fejben össze tudjam kapni magam! Mindemellett az edzőm, Szöllőssy István is bíztatott, hiszen edzéseken elég jó wattokat mentem. Mondta, hogy jó kell, hogy legyek, minden paraméter azt mutatja, csak rá kellene tudnom koncentrálni a versenyre!

A világbajnokságig kevés idő volt már csodát tenni, de sikerült és végre fejben már összeszedettebben utaztam ki Norvégiába. Ezért mindenkinek köszönettel tartozom, aki mellettem állt és segített!

Most is repülővel utaztunk, ezúttal egy komolyabb válogatott kerettel, a csomagjaink pedig autóval érkezetek meg Hefjell-be. Az apartmanunk alapvetően nagyon jó volt, csak a háló volt kissé szűkös, mert vagy lent Zsoltival aludhattunk volna, már-már romantikus közelségben, J vagy fent az emeletes ágyon, ahova elég problémás volt felmászni és szűkös is volt… Ezért lekaptam a matracot és kiköltöztem a konyhába a földre… J

A pálya elég technikás volt, illetve gonosz, mert nem mindig tűnt olyan durvának, de a nedves körülmények elég izgalmassá tették… Viszont a legdurvább a defektek szempontjából volt a pálya, olyan éles kövek voltak mindenütt, hogy simán szétvágták a gumit. Csak pályajáráson kétszer defekteltem le…

Az 59-es rajtszámot kaptam, lévén az utóbbi gyenge időszakom után, kissé visszacsúsztam a világranglistán. Mindenesetre eldöntöttem, hogy a rajtra nagyon rákoncentrálok és sikerült is egész jól elrajtolnom, bár így is sok volt a fennakadás a technikás, csúszós részek miatt. A második körben, már kezdtem begyújtani a rakétákat, sikerült is egy 26. köridőt hajtanom és javítani a helyezésemen. Éreztem, hogy lendületben vagyok, hosszú idő után végre ismét haladtam! Azonban a harmadik körben megtörte a lendületemet egy defekt. Elkezdett ereszteni a kerék, de nem eresztett le teljesen, még óvatosan eljutottam a depóba, kereket cseréltem, majd vissza a versenybe… Kb. egy percet bukhattam ezzel a manőverrel, meg jó pár helyet. Szerencsére ismét el tudtam kapni a ritmust, de pár körrel később, még egyszer beesett hátul a küllőkhöz a lánc, ezért megint meg kellett állnom pár másodpercre. Még az utolsó kör utolsó 3-400 méterében beszedtem még egy defektet, de ez már lassú volt, simán bejutottam a célba.

Minden szempontból küzdelmes futam volt, mind lelkileg, mind technikailag, de végig előzgetve a 41. helyre tudtam bejönni.

Ez számilag nem életem legjobb eredménye, hiszen tavaly 29. voltam a VB-n, de most ez legalább annyit ér nekem, hiszen azt jelenti, hogy talpra álltam. Nem volt egyszerű a VB-re való felkészülésem és akkor még finoman fogalmazok, de szerencsére a megfelelő emberek vettek körül, akik elhitették velem, hogy képes vagyok rá! J Ezen múlott minden!

Köszönöm mindenkinek a segítséget, supportot és szurkolást! J

Az egész idei évemet jellemezte, hogy a szokásosnál sokkal több probléma elé állított az élet, de most már talán normalizálódik az életem és jobban tudok majd a sportra koncentrálni.

Hátra most se dőlhetek, a hétvégén a csapatom által rendezett nagykanizsai eliminator (C3) és XCO (C2) versenyen állok rajthoz. Eliminátorban most fogok debütálni, kíváncsi vagyok milyen lesz…

 

Üdv: Andris

Kapcsolódó fájlok: Köridős eredménylista!
 
 
 
 
© 2011 Created by Bob