Parti András

Kirchberg, Livigno, OB!

  2014. 07. 23. 
Index kép

Sziasztok!
Már igen régen jelentkeztem napló formájában, kissé megcsúsztam a dologgal… Most egy nagyobb „dózist” kaptok, mivel azóta volt egy osztrák C1-es verseny, livignói edzőtábor és ugye az XCO Országos Bajnokság…

Első körben Kirchbergben, Ausztriában, egy C1-es versenyen indultam, ami sajnos nem úgy végződött, ahogy terveztem. Már a felállás is kicsit furcsán alakult, mert csak én álltam rajthoz a csapatból, mivel Zsolti lebetegedett, Csielka Márk pedig csak most tért vissza egy hosszabb betegeskedésből, így ők lettek a segítőim ezen a versenyen… J

Előzetesen minden jónak tűnt, jók voltak a lábaim, de már a rajt után éreztem, hogy ez nem az én napom. Mondjuk van egy tippem, hogy megint ez az „esti” rajt (17:45) tett be nekem, valahogy ilyenkor nincs a topon a bioritmusom… Mindegy is, ez csak kifogás… J A lényeg, hogy elég rosszul haladtam, alig voltam a 15-ben, ami a pontszerzést jelentette volna. A verseny közepe után, kicsit kezdtem összekapni magam, szerettem volna befejezni pár pont reményében, de a sors nem így akarta… Az egyik emelkedőn, furcsán elkezdett recsegni valami a hátsó fogaskeréksor körül és a láncom is egy kicsit ugrált. Először nem tudtam mi a gond, majd egy reccsenés és nem forgott a kerék… Néztem mi történt, hát széttört az egyik fogsor a kazettán, ami ráadásul összetartott még egy fogsort. Na, ez tette fel az i-re a pontot, nem éreztem értelmét tovább küszködni a depóig, kiálltam.

Van ilyen, igazából nem keseregtem, már csak azért se, mert innen kapásból utaztunk tovább Livignoba, két és fél hétre magaslati edzőtáborozni! Az első pár napot csak hárman töltöttük itt, majd a Duna Marton megnyerése után, megérkezett a csapat többi tagja is. J

A hely számomra nem volt teljesen ismeretlen, úgy 9 éve már voltam itt egy világbajnokság keretein belül (nem igaz, hogy repül az idő). Magaslati edzőtáborban is voltam már, de elég régen, szóval kicsit már elfejtettem milyen is ez… Legfőképp, akkoriban még nem volt wattmérőm, ami rögtön visszajelzést ad a teljesítményemről. Mindemellett a légszomjat az első napokban rendesen lehetett érezni, ha az ember valami intenzívebb testmozgásba kezdett és persze a wattok is kicsit lejjebb alakultak.

Itt jól látszik, hogy mennyien próbálják kihasználni a magaslat hosszú távú áldásos hatását, rengeteg sportoló van erre, de Pro Tour vagy mtb sztárokba is naponta többször botlik az ember. Pl. Guun-Rita Dahle, vagy Zdenek Stybar is a közvetlen környezetünkbe lakott.

Az edzéseket 1800 méteren, elég óvatosan kezdtem, mivel itt nem túl előnyős egyből akkora sokkot adni a szervezetnek, amit az itt töltött két és fél hét alatt sem tud kipihenni. Az edzőmmel, Szöllőssy Istvánnal is folyton kapcsolatba voltunk, minden edzés után rögtön küldtem a fájlokat, hogy követni tudja az állapotomat. Az első pár napban küzdöttünk is a légszomjjal rendesen, amint kicsivel intenzívebben kellett menni, de pár nap után már állóképességi edzést egészen jól tudtam menni. Viszont mikor oda kellett lépni, egyből éreztem, hogy valami hiányzik a levegőből. A pulzusom eléggé fent, a watt meg eléggé lent a megszokott értékekhez képest. Jó pár nap eltelt mire az intenzívebb résztávok értékei elkezdtek javulni. Párszor meg is kellett szenvedni az eredményekért, szó szerint folyt a nyálam párszor a nagy lihegésben…

Egyedül az időjárásra lehetett panaszunk, mivel szinte minden nap esett valamennyi eső, illetve a legtöbbször nem ment nagyon 15 fok fölé a hőmérséklet. Bár ez minket nem nagyon befolyásolt, minden edzést hibátlanul sikerült megcsinálni. Ezen túl viszont egy igazi bringás paradicsom, mind montis, mind országútis szempontból!

A tábor utolsó pár napját már kicsit lazábbra kellett venni, mert csak két nappal az XCO Országos Bajnokság előtt jöttünk haza. Mindezzel együtt kétségtelen, hogy nagyon hasznos tábor volt ez. Ebből rendszert kell csinálni… J

A hazaút nem volt a legpihentetőbb. Én vezettem haza az egyik autót, ami még nem is lett volna olyan vészes, de elég sok dugó, torlódás lassította az utunkat, így kb. 12 órás autókázás lett. Hulla fáradtan értem haza, kicsit aggódtam is, hogy ki fogom-e pihenni magam a versenyig. Igyekeztem minden másodpercet megragadni a pihenésre, amiből nem volt sok… Még egy hidegkamrázással próbáltam gyorsítani a regenerálódást.

Az OB-t, idén ismét Pilisvörösváron rendezték, bár most nem ugyanazon a helyszínen ahol eddig. A pálya nekem kimondottan tetszett, csak a sok egynyomos rész miatt aggódtam, hogy a lekörözéseknél lesz-e gond. Nem lett! J

A rajtnál, a szűkös első sort a csapattal kibéreltük. Előre kerültem már az első pár méteren, majd el is kezdem tempót menni és aránylag hamar el is szakadtam a mögöttem haladó Szatmáry Andristól. Még Juhász Zsoltira számítottam, hogy jönni fog, de sajnos még betegeskedik, így nem tudta a 100%-os formáját hozni. Tulajdonképpen, innen csak arra kellett vigyáznom, hogy nehogy túlvállaljam magam a rekkenő hőségben, mert az könnyen visszaüthet. Azért a livignoi 15-20 fokok után megéreztem ez a hőmérsékletet.

Sikerült beosztanom az erőmet és elsőként haladtam át a célvonalon, Szatmáry Andris és Vígh Zoli előtt. Zsolti még így is bejött negyediknek, szóval az első 4 helyet elhoztuk idén is.

Az OB-val kapcsolatban még volt egy (kettő) kis kellemetlenség, ugyanis mindamellett, hogy a pilisiek teljesen jól megrendezték az versenyt, a szövetségnek nem sikerült időre elkészíttetni a bajnoki mezeket. Azért egy bajnokságon ez kissé kínos… Mondjuk majdnem el is maradhatott volna a bajnokság (legalábbis UCI pontot nem kaptunk volna érte), mivel nem lett leadva a UCI felé. Ezt is csak teljesen véletlenül, Zsolti vette észre kb. két héttel a verseny előtt… Majd szóltunk az illetékeseknek, így szerencsére sikerült még elintézni, de ha ez nem történik meg, lehet hoppon maradunk. Itt a győztesnek pl. 110 pont jár, ami nagyon sok, óriási kiesés lehet volna az olimpiai kvalifikáció szembotjából is…

Na mindegy, szerencsére nem így lett, de ezekre a dolgokra nem ártana odafigyelni…

Viszont a jövő héten Zsoltival, válogatottként átröppenünk a tengerentúlra, hogy először Kanadában, majd az USA-ban álljunk rajthoz a világkupa sorozat következő két állomásán!

Remélem, még itt ki tudjuk használni a magaslati tábor utóhatását és valami jó eredménnyel jelentkezhetek legközelebb! J

 

Üdv: Andris


Photo by: Máhr Atilla

Címkék:
ob
Kapcsolódó galériák: Livigno, OB. 2014 - 2014-07-23
 
 
 
 
© 2011 Created by Bob